Lányok öltözője

Jöttek újra az unalmas hétköznapok. Nem nagyon volt az ínyemre, hogy vége lett a nyárnak. Most megint vissza kell ülni az iskolapadokba, és figyelni, hogy a tanár mit hablatyol. Egyiket se szívesen hallgattam, kivéve talán egyet. Ethan óráira tudtam csak figyelni, a többi hidegen hagyott. Ez az utolsó évünk... már csak túl leszünk rajta valahogy. Utána mindenki megy a maga útjára... tovább tanul, vagy már el is helyezkedik egy munkahelyen. A lényeg, hogy nem sokan fognak ebben a városban maradni. Talán én is elfogok menni, de ez még a jövő zenéje! Addig is élem tovább az unalmas gimnáziumi életemet. Már amennyire lehet unalmasnak mondani. Szurkolólánynak lenni nem unalmas, arról nem is beszélve, ha az ember kavar egy tanárral. Az sem egy unalmas dolog, szóval annyira nem is unalmas a tanulást kivéve.
Újabb szeptemberi nap, és egy újabb edzés vége is. Ilyenkor már nem nagyon szoktam sietni, pedig azzal, hogy sietnék hamarabb szabadulnék a lány öltözőből. De én komótosan szoktam pakolgatni a cuccaimat a táskámba, és öltözök át. Az utolsók között is szoktam végezni, de a legtöbb esetben megszokott várni egy-két lány, kivéve a mai napot. Már csak én maradtam meg Sarah! Nem nagyon beszélünk egymással, de azért jónak mondható a kapcsolatunk.. de lehet ezt egyáltalán így nevezni? Mindegy... Ő az egyetlen aki Anastasia-nak szokott nevezni, sose mondta volna azt nekem, hogy "Ana". Neki mindig is Anastasia maradok, csak az a baj, hogy nem tudom miért. Valami oka lehet, amiről persze nem tudok. Még sosem kérdeztem rá miért, de talán nem is fogok. Ezen nem fogok fent akadni különösebben. Már mondhatni hozzászoktam, hogy Ő az egyetlen aki így hív.... már inkább azon lepődnék meg ha azt mondaná nekem, hogy Ana.
Kicsit talán meglepődtem ahogy hirtelen meghallottam a hangját, ahogy megkérdezi, hogy telt a nyaram. Nem számítottam erre a kérdésre, de talán csak azért mert egészen eddig percekig csönd uralkodott az öltözőbe. Már mindenki kiment, és csak azt lehetett hallani, hogy a táskáinkat pakolgatjuk, és egyéb dolgokkal szöszmötölünk. Épp a telefonom kijelzőjét bámultam hátha valami csoda folytán kapok egy sms-t, de ennek semmi jelét nem mutatta, és pont ekkor szólalt meg Sarah. Kérdésén el kellett gondolkodnom, még mielőtt válaszoltam volna. Nem mondhattam azt, hogy a fél nyaramat a tanárommal töltöttem, ami nem éppen arról, szólt, hogy egy bizonyos tantárgyból korrepetált. - Jó volt! Nem unatkoztam, akadt dolgom bőven, csak az a baj, hogy gyorsan eltelt. Még jó lett volna egy pár nap... vagy inkább hónap. Élveztem minden egyes percét ennek a nyárnak, pedig nem hittem volna, hogy ilyen jól fog alakulni! - Szélesedett ki a mosolyom a végére még ha nem is szerettem volna. Rögtön a kezembe tévedt a szemem ebben a pillanatban, hogy karkötőmre nézzek, de aztán gyorsan visszafordítottam tekintetem Sarah-ra, hogy én is megkérdezzem, hogy telt a nyara. - És neked, hogy telt a nyarad? - Kérdeztem rá kedvesen.